Aki nem ismeri a cuccait, az valószinűleg csukott szemmel jár Budapesten. Sikerült egy ital mellett beszélgetnünk kicsit a város legaktívabb throwup gyárosával!


Viccelődtünk már azzal, hogy mértékegység lehetne az ELOY/kilométer. Számolod, mennyit csinálsz?

Igen, év végén össze szoktam számolni, az instagramom alapján. Nagyjából évi 200 az átlag, amit úgy érzek, hogy még mindig nagyon kevés.

Milyen ritmusban szoktál kimenni?

Hetente egyszer megyek, akkor megpróbálok minél többet csinálni és lehetőleg minél változatosabb helyekre.

Hogy jött a váltás, hogy csak throwuppot csinálj?

Régebben egyáltalán nem érdekelt a trovizás. Emlékszem annó a SUPA mutogatott videókat, GTV, Ovie, Ryno cuccokat, de akkor ez egyáltalán nem hozott lázba, mint, ahogy az egész amerikai graffiti sem.

Mindig is streeteket csináltam és talán 2007 környékén próbáltam először a throwuppot BAND hatására és bátorítására. Sajnos nagyon nem ment és úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem nekem való. Nagyon nehéz műfajnak tartom ma is, ahogy például jól tegelni is iszonyúan nehéz szerintem. Azért váltottam, mert elegem lett a vastagkonturos cuccokbol amiket korábban csináltam, kicsit eröltetettnek éreztem már őket. Emellett meg úgy éreztem, hogy újra kell gondolnom az egész writingot és egyfajta „reset”-elésre van szükségem.

Jött az új név és az újragondolt graffiti. Jelenleg csak az amerikai és kanadai utcai graffiti érdekel, plusz a kb. 1987-1998 közötti holland, francia, német, amerikai styleok.

És mióta pörgeted ezt a nevet/stylet?

Körülbelül 7 éve csinálok szinte csak trovikat, de ezt a nevemet csak 6 éve írom. Sajnos egyre kevesebb a hely. Bár sok mindent be lehet adni, de hogy fent is maradjon és ne buffolják le hamar úgy elég nehéz a helyválasztás. Ráadásul, nekem nem célom az embereket idegesíteni, polgárpukkasztó dolgokat csinálni. Próbálom úgy megválogatni a szpotokat, hogy nagyon ne húzzam ki a gyufát.

Most 6-7 év távlatából, hogy tekintesz a throwup era előtti cuccaidra?

Hát, van amikor valamelyik tetszik, de van amelyiktől rosszul vagyok. Van olyan 2001-es rajzom, ami még ma is kint van streeten, azokat szeretem, de csak mert régiek. Meg eleve, úgy vagyok ezzel, hogy a múlt nagyon fontos, tisztelni kell, de előre kell nézni és haladni a korral folyamatosan. Mindent a helyén kell kezelni és akkor nem lehet gond.

Milyen mennyiségű festék pörög el a kezedben?

Töltésre azért elmegy egy kanna, lehetne spórolósabban is csinálni, de jobban szeretem rendesen kitölteni. Viszont ha van időm, akkor nyugodtan töltök akár skinny cappel is, hogy nagyobb cuccot tudjak csinálni.

És abban, hogy megválasztod a helyeket, azért vagy tudatos, hogy ne kerülj bajba?

Igen, persze! Ahogy öregszem, már lett bennem egy erkölcsi, morális gát, így viszont még nehezebb jó helyet találni, ahol látják olyanok akiknek szól, de közben ne legyen belőle füst az átlagemberek szemében. Nem célom, hogy a hírekben szerepeljek, hogy megint összefirkáltak valamit. A sajtót figyelem amúgy, hogy képben legyek.

Ivás és festés?

Számomra abszolút kizárják egymást. Csak mindig az lesz a vége, hogy rossz lesz a rajz, elkapnak, stb., tehát csak hülyeségeket eredményez. Akikkel szoktam menni, azok tiszteletben is tartják ezt és nem rúgnak be mikor együtt festünk. Azért persze 1-2 sör belefér. ☺

Alapvetően nem értem azokat, akik csak részegen mernek festeni, nekem pont az kell, hogy tiszta fejjel mindenre figyelve fújjak. Azért ez nem Párizs, ahol nappal lehet tölteni a redőnyön a cuccokat. Itt minden autónál meg kell állni. Van, hogy két órán keresztül csinálok egy trovit. Csak óvatosan lehet már melózni az utcán. A kamera áradatról már nem is beszélve.

A kamera szokott téged érdekelni?

Persze! De volt már olyan helyzet, hogy azt mondtam, hogy ez annyira jó hely, hogy muszáj beadni. De ilyenkor ügyelek azért, hogy el legyen takarva az arcom.

Mennyi időt töltesz a szpotok megtalálásával?

Na ez a legnehezebb! Maga a festés az ugye maximum 5 perc jó esetben, viszont az igazi munka maga a helyek megkeresése. Mindig sokat mászkáltam a városban és figyeltem mindig a helyeket. Ha eszembe jut egy szpot megnézem googlemapsen, vagy odamegyek és megnézem, körbeszaglászom.

Én nem hiszek abban, hogy csak úgy elinduljak a városba és spontán fessek random helyekre. Előre eltervezek mindent. Sokszor előre fel vannak jegyezve a helyszínek, amiket azon az estén meg szeretnék csinálni, sokszor a színkombókkal együtt. Egy haverom tanácsára pl rosszabb minőségű falra már csak invert kombót fújok, mert jobban érvényesül úgy a cucc. Mostanában már főleg hétvégén megyek fújni, akkor is inkább szombaton. A belváros nem vonz annyira, ott sok a buff. A legjobban a forgalmas utakat szeretem, főleg a villamos- és hévvonalakat.

Szóval inkább csinálod két órát leállásokkal, minthogy betúrd a cuccod pár percben….

Persze, inkább! Láttam már Ford Ka-bol is kipattanni rendőrt. Jobb óvatosnak lenni. Nem rizikózok.

Futásban jó vagy?

Kellett már futnom jópárszor, de javarészt más hibája miatt. Ha körültekintő az ember és figyel, azért el lehet kerülni a gáz szitukat.

Járművek?

Soha nem vonzott. Nem tehetek róla. Próbáltam sokszor, de soha nem kaptam el a feelingjét. Külföldön is fújkáltam párat, de ott is csak azért, mert olyan társasággal voltam. Lehet ciki, de én olyan graffitis vagyok, akit csak a falak érdekelnek.

A tehervonat még jó móka és szerintem még mindig alúl van értékelve itthon. Sajnos kevés helyen lehet csinálni, meg hát az sem segít, hogy sok gyerek eldobálja az üres kannákat a yardokban.

Rooftopok?

Na az sajnos nem megy, mert tériszonyos vagyok, viszont szerintem nagyon menő dolog!!

Ha Budapest megvan akkor vidék a célpont? Bár fotóztuk már cuccod Athénban is….

Nem annyira, szeretnék vidéken festeni persze, de elsősorban Budapest érdekel. Annak örülnék a legjobban, ha több külföldi jönne Budapestre és jöhetnének végre streetesek is.

Félretéve a streetet meg az aktivitást, számodra hogy áll össze egy style?

Szerintem két féle graffitis van. Az egyik az ösztönös tehetség, aki a kisujjából kirázza bármikor a stylet. A másik pedig az, aki sok év kemény munkával és gyakorlással jut el akár egy profi szintre is. Én sokféle graffitit nézek, haverjaim ki is szoktak akadni, hogy egyes rajzok miért tetszenek nekem. Engem az érdekel igazából, ha látom valaki rajzában a tudatosságot. Ezenkivül maga a betű nagyon fontos számomra.

Nekem a betűk formája, a kivitelezés, a színek használata és a tudatosság adja ki valakinek a style-ját. Nem feltétlenül a pontosság a lényeg, hanem hogy minden a helyén legyen. Szerintem így lesz komplex egy rajz. A technikai tudás is fontos szerintem. Nagyon kevés ember tud például fatcapet jól használni.

Sokszor vitatéma az antistyle. Szerinted egy legálon, hogy működik?

A sokak által lenézett antistyle graffitiből, ami az 1970es évek cuccait idézi, nekem például a legtöbb tetszik, de én nem csinálnék olyat. Van, amikor úgy, gondolom, hogy kevés tud lenni egy hall of fame-re, de aztán mindig arra jutok, hogy igazából, mindenki azt fest amit akar, ami neki jól esik.

Mi volt a szándék, amikor fiatalokkal mentél festeni, hisz abban rengeteg plusz rizikó van?

Igen, hát azt hiszem beleláttam dolgokat személyekbe, amikről később jöttem rá, hogy nincs is meg bennük. Én mindenkihez próbálok pozitívan állni, aztán ennek általában csalódás a vége.

Mi vesz ki belőled a legtöbbet? Úgy értem magában a festésben és a körülményekben mi az ami számodra a legnagyobb energiabefektetés?

Igyekszem úgy tervezni már, hogyha este elmegyek streetelni, akkor másnap ne dolgozzak, mert tönkre vágja a fáradtság az egész hetemet. Talán a stressz emészti fel a legtöbb energiámat. Mostanában javarészt egyedül megyek, mert így nincs az hogy „hideg van, fáradt vagyok, éhes vagyok, kakilni kell…„ stb. mellébeszélés. Sok kifogást hallottam már, elfogadtam, hogy más nem annyira motivált, úgyhogy sokszor inkább már egyedül nyomulok. Így persze nehezebb fújni és nagyobb a feszültség is az utcán.

Cap preferenciák?

Fatcap töltés, standard cap kontúr. Ha nyugisabb a hely, akkor persze simán simán töltök skinnyvel is akár. De a kannától is függ sok minden.

Heti 5-6 cucc. Hogy vélekedsz az aktivitásról?

Kevés a motivált ember itthon, viszont ahhoz képest sok olyan ember van, aki túl komolyan veszi magát. Volt olyan időszakom 2004-2005 környékén, mikor évente max 3 rajzot fújtam, sőt 2006-ban egy vonalat sem húztam. Én akkor azt tartottam magamról, hogy abbahagytam. Manapság van olyan, aki ilyen mennyiségekkel aktivnak tartja magát.
Érdekes dolgok ezek. Prágai haverom azt mondta, magáról, hogy sajnos már nem aktív, mert „csak” 3-4 trovit csinál hetente. Teljesen mások az arányok.

Szerinted hol állunk a világban?

Sajnos szerintem jelenleg sehol. Olyan styleokat látok fiataloktól mint ha 2005-ös stylefile magazinokban keresnék az inspirációt, miközben ma már minden stilus elérhető az interneten. Tisztelet a kivételnek. Én úgy tekintek erre, hogy ez egy hullámvölgy, biztos lesz még jobb is. Kellenek a jamek itthon és jók a különböző workshopok is. A Meeting Of Styles is jó kezdeményezés, hogy jöjjenek külföldiek és lássák, hogy itt is van élet. Az instagramom is azért csinálom főleg, hogy a hasonló érdeklődésű külföldiek is lássák, hogy érdemes trippeket csinálni Budapestre is.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.