Sok külföldi writer fordult meg Budapesten az elmúlt években, de TWIK-kel (Bandits/DFE) sikerült a közös szettezésen kívül egy pár sör mellett kicsit beszélgetni is.

 

Kezdjük kicsit az alapoktól, mert általában, mielőtt leülök valakivel interjút csinálni, utána szoktam olvasni, de veled csak egy nagyon rövid interjút találtam a Bombing Science-en. Szóval kérlek, mutasd be magad!

1999-ben kezdtem el festeni; egy kisvárosban születtem Köln-Aachen környéken, Nyugat Németországban. Volt egy német hiphop magazin, a Backspin, ami Hamburgból jött és egy srácnak megvolt a suliból. Ez volt az első löket, ami miatt elkezdtünk tagelni. Haha, hát igen, ez rég volt, emlékszem, hogy vettem pár gagyi kannát és csináltam pár vacak cuccot.

Mi volt az első dolog, ami érdekelt? Úgy értem, említetted a Backspint, de mi indított be elsősorban? Falak, vonatok?

Vegyes volt; ez idő tájt a vasútállomás közelében laktam Köln és Aachen között. A kezdetekben rengeteg fotót készítettem a futó szettekről. Rengeteget néztem más writerek cuccait. Aztán találkoztam egy “Deo” nevű sráccal, aki ‘95-ben kezdett festeni és sokat tanított. Hétvégenként együtt rajzoltunk és festettünk autópályákat. Csak mentünk és csináltuk, remek partnerek voltunk, haha!

Szóval ő egy “mentor” volt, aki látta a tehetséged és elkötelezettséged, vagy inkább egy barát?

Ez érdekes történet, mivel ő korábban kezdett el festeni és egyedül. Csinált egy cuccot egy híd alá, amit én bekrosszoltam pár évvel később. Ezután elkezdte keresni a srácot, aki elintézte a rajzát, de nem azért, hogy megverjen; csupán kereste azt, hogy kivel lehetne együtt festeni! Csináltam ezt a toy dolgot, de ő úgy látta, hogy ”igen, itt ez a srác, akit ugyanaz érdekel, mint engem!” Ez volt a kezdete a barátságunknak.

Szóval akkor kicsi volt a szcéna felétek akkoriban?

Kisváros volt, szóval igazából nemhogy kicsi, inkább nem volt szcéna. Nagyobb inspirációk nélkül vágtunk bele a dologba. Minden, amit a stílusokról tudtunk, azt magazinokban, filmekben láttuk, mint a Wildstyle és persze a vonatokon, amik átfutottak a városon.

A vonatoknak nekimentél?

Nem igazán, jobban pörgettem a falakat. Ahogy mostanában visszagondolok ezekre a régi időkre, kicsit sajnálom, hogy nem foglalkoztam azzal, hogy kapcsolatot teremtsek a nagyobb városban lévő arcokkal. Akkoriban és azóta is nagy és aktív vonatszcéna van Kölnben, de mi akkoriban nem nagyon hagytuk el a komfortzónánkat, pedig ott elég könnyű lett volna ütni a vasat. Mi csak ketten voltunk, szóval a vonatlineokra és az autópályákra koncentráltunk. Idővel megismertünk pár másik writert egy közeli városból, és megalapítottuk a KBS (Krazy ‘Bout Style) csoportot és elkezdtünk sokkal aktívabbak lenni és utazgatni.

Ekkor létrejött az első csoport, melyhez tartoztál…

Igen! Furcsa, de mindig sok energiát és érzelmet raktam a cuccaimba és közben volt két csoporttársunk, akik rendkívül tehetségesek voltak, de nem raktak sok energiát a munkáikba és nem fejlődtek. Én voltam az arc, aki folyton azon dolgozott, hogy minél messzebbre jussunk a csoporttal, például, hogy vegyünk részt a Write4Gold-on. De persze tudod, mindenki máshogy gondolkodik, aztán egy idő után csak viccelődtek rajtam, hogy “nyugodj meg, nem leszel híres…”, amire én beintettem, és kezdtem egyre többet és többet festeni, Mert egyszerűen csak imádoezt csinálni!

Na, ez aztán a motiváció! Mikor kezdtél el utazgatni? Egyedül kezdtél bele vagy a csoportoddal?

5-6 évvel azután, hogy elkezdtem festeni, jött az utazás; az elején a csoporttal Németországon belül. Ekkortájt lett meg az első kocsim. Majd érkezett az internet és mindent megváltozott; Jött az ICQ, a Myspace, és mindenkit elérhetővé tett. Rengeteg rendezvényre mentem az országban, mint pl. a Wall Street Meeting (a Meeting Of Styles elődje), egy rakás új writert ismertem meg és láttam a nagy neveket, mint Bates, CanTwo és a berlini srácok. Mindig is célom volt, hogy más arcokat megismerjek.

Ez idő tájt nem rajzoltam valami sokat; úgy értem, mikor a falnál álltam, nem volt konkrét skicc a kezemben, hanem csak az alapötleteim és improvizáltam. Ebből fakadóan azt hiszem, nehéz volt fejlesztenem/újítanom a stílusomon, vagy a színkombinációkon, részleteken. Úgyszintén nehéz volt, hogy nem volt mögöttem a csoportom. Mármint ott volt a régi csapat, de nem volt igazi tapasztalatcsere, hogy “Hé Twik, szerintem ezt így, vagy úgy kéne csinálnod”. Sokat kísérleteztem, de azt hiszem, ez volt a fő ok, amiért rákaptam az utazásra, hogy minél több stílusú embert ismerhessek meg, és hogy ezáltal új inspirációkat gyűjtsek.

A hírnévvel hogy állsz? Úgy tűnik, a stílus maga nagyon fontos számodra, és hogy dögös cuccokat csinálj, de másfelől ott van a mennyiség és az “utcai hírnév”. Ez mennyire fontos számodra?

A középpontban mindig az állt, hogy valami újat alkossak, és maga a festés öröme; azt hiszem, a fő cél mindig is maga a festés, a hírnév pedig egy jó velejáró. Pont gondolkodtam ezen a kérdésen, hogy miért is csinálom ezt a graffiti dolgot; meséltem a feleségemnek, hogy amikor elkezdtem festékszórót használni, teljesen lenyűgözött, hogy itt van egy kis fémtárgy, amin megnyomsz egy kis “gombot” és festék jön ki belőle, és te ezzel hozol létre valamit! Majd amikor megtanulod irányítani ezt az eszközt és alkotni vele. Egyszerűen menő volt festeni, haha!

Úgy tudom, most Hamburg közelében laksz. Változtatott valamit a költözés a festéshez való kapcsolatodon?

Egyáltalán nem, Mivel a legtöbb idő, amit festéssel töltöttem, a lakóvárosomon kívül történt, így egy költözés semmin sem változtatott. Más okok voltak, amik hatással voltak a festésre.

Például nagy hatást gyakorolt rám MOTER barátom. Hatalmas motiváció számomra, mert nagyon hasonlóan gondolkodunk a graffitiről. Szóval elég nyilvánvaló módon csatlakoztam a DFE csoporthoz. Mikor együtt festünk, szinte egyáltalán nincs szükség kommunikációra, csak csináljuk a cuccunkat és a végén mindig teljesen összepasszolnak és szettet alkotnak. A stílusomat is sokban megváltoztatta. Nehéz lenne megmagyarázni, de ahogy visszanézek pár év távlatából, jól láthatók a változások. Később megismertem PLAQUE-t a Bandits csapatból, aki meghívott, hogy legyek én is része a bandának. Ez önmagában nagy hatást gyakorolt rám, hisz “ha része vagy egy olyan brigádnak, mint a Bandits, akkor jobbnak kell lenned!”
Ez 2013 környékén volt; ekkor kezdtem el kicsit kiegyenesíteni a vonalvezetéseimet és élesebb betűket festeni, ami jó bevált, haha!

Leginkább a klasszikus graffitit képviseled…

Bizony, árnyékolások, kontúrok, csillanások, 3d-k, Funky hátterek, keveredő színek, buborékok!

Az egész csoportra ez a jellemző. A DFE és a BANDITS csoport is a klasszikus funky graffitit képviseli! A nagy közös produkciók nagyon fontosak, de néha szeretem csak csinálni a saját cuccom, ahogy jólesik. Úgy értem, hogy a fasza közös produkcióknál azért vannak stresszes részek. Ha mondjuk közös színkoncepció van, az király, de amikor már konkrét témák vannak, mint pl egy Star Wars fal, akkor kicsit nehezen mozgok benne. Nem vagyok az a karakteres, témahátteres arc…

Utazásaid először Németország-szerte vezettek, de ma már a világban mindenfelé megfordulsz…

Általánosságban kijelenthető, hogy szeretek utazni, új writereket megismerni új országokban. Igyekszem minden helyen legalább egy cuccot festeni. Amikor valahol ez nem sikerül, az kicsit olyan, mint egy rossz utazás; kicsit olyan, mintha nem is lettem volna ott igazán! El kell, hogy mondjam, hogy a feleségem a legnagyobb támogatóm! Úgy érzem, nélküle nem tudnám ezt csinálni. Igazán ritka az, amikor a párod támogat abban, hogy fess, még akkor is, ha csak 3 napot vagy egy városban, mint például nemrég Hong Kongban.

A kapcsolatteremtés nagyon fontos számomra. Mikor visszamegyek Németországba, azt mondom: “Hé, találkoztam ezekkel a srácokkal Budapesten és nektek is meg kell ismerni őket, menjetek, látogassátok meg őket!” Össze tudok kötni embereket, és ez jó érzés!

Mint művész/kreatív ember keresed a kenyered, vagy más munkából finanszírozod a graffitit?

Teljesen mást dolgozom. Vicces, általában ha megkérdezel egy graffest, azt mondja, grafikus, vagy dekorfestő; én pedig pénzügyi konzulens vagyok, de korábban asztalosnak tanultam.

Nahát! Hogyan választod el a “munkáséletet” és a “graffiti-életet”?

Számomra ez egyszerű. Amikor dolgozom, nagyon koncentrált vagyok, próbálom a legjobbat kihozni magamból, hisz fontos, hogy eredményes legyek a munkámban. Mikor festek, úgyszintén nagyon koncentrálok, hogy egy szép cuccot tudjak végül lefotózni. Úgy gondolom, ez a kettő ugyanaz, különböző tevékenységek, de hasonló a koncentráltság.

El tud kapni a lendület mindkét tevékenység közben?

Nem, az csak akkor, ha festek. Az valami olyan varázslat, ami mozgásban tart; a festés közben semmi sem érdekel magam körül!

Tervek a jövőre nézve?

Igen, szeretnék több vásznat festeni! Pár éve kezdtem el és szeretném a munkáimat galériába juttatni. Most épp műtermet keresek, ahol nekiláthatok. Része voltam egy kiállításnak Hollandiában; ugyan nem adtam el semmit, de jó volt az egész részeként jelen lenni. Végül egy srác Denverből megvette az egyik munkámat. Fantasztikus érzés, amikor valaki pénzt ad a graffitidért. Ez arra sarkallt, hogy több vásznat készítsek, hogy ezeket az embereket boldoggá tegyem. Szóval erre szeretnék koncentrálni az elkövetkező 2-3 évben; valamint szeretnék nagyobb méretű falakat készíteni!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük